vígblog

Febr. 18.csütörtök

Listát írtam a jeleneteimről, mikor mibe öltözöm, mit, hová kell bekészítenem, mert amíg nem automatikus, csak kapkodok és idegeskedem. A legjobban a második felvonás első képe után kell sietnem, amikor csurom vizesen jövök fel a színpadról. A vizes ruháim lerángatása közben még hajat is kell szárítanom, sminket lemosni, újrasminkelni, és szárazba öltözni egy nagyon rövid jelenet alatt, amíg Manuela beugrik “helyettem” az előadásba. Erről késtem le múltkor. Többet nem fogok, kezd összeállni az előadás ritmusa.Mellesleg itt, a második zuhanyzás alatt hirtelen nagyon hideg a víz, sikíthatnékom van, amikor rám nyitják a csapot, de Feri bá sajnos nem tehet semmit, a meleg víz kihűl a több méteres csőben az első felvonás alatt. Majd, ha jön a kánikula, hogy fogok örülni neki!
(tovább…)

Jan. 20. kedd
Elkezdünk ismerkedni Marinával, a szerb jelmeztervezővel, akivel egy tolmács segítségével társalgunk, és próbálunk egyezkedni.

(tovább…)

A naplóm eddig technikai okok miatt nem kerülhetett ki a “blogfalra”. Most teljes terjedelmében közlöm, részletekben, utólag, ha akad még, aki kíváncsi rá.  Jobb későn, mint soha.

(tovább…)

Ma egy éve Vanuatu fővárosában, Port Vilában áztattuk lábunkat a Korall tenger egyik langyos lagúnájában, miközben a tengeri csillagokat számoltuk. Nyári szünet volt.
Hm. Tán igaz se volt. Többször kérdezték már tőlem azóta, hogy normális vagyok-e. Ti.hogy ezt lecseréltem a Posner kisassszonyra (amiben a nagy fenekemmel, mellesleg szép sikerem van, Molnár Ferenc 1,2,3-jában).

(tovább…)

A “horror” latin eredetű angol szó, jelentése iszonyat, rémület. (Wikipédia)Horror filmeket nem nézek. A borzongás nem szórakoztat, meg nincs is időm rájuk. De elismerem hogy némelyikben elég plasztikusan megtestesül a mindannyiónkban lakozó ösztönös félelelem, váratlanul előtörő rém formájában, ami előnyúl a semmiből a gyanútlan, kiszolgáltatott áldozatra.

(tovább…)

Annak köszönhetően, hogy ezen a szélességi és hosszúsági fokon így hajlik felettünk az ég, pontosabban a napsugár, zordan, és a vártnál is kellemetlenebbül betört a tél.  

Mióta itthon vagyok, izgatottan szedem elő a ruháimat, de bármit vettem fel magamra mindig sok volt, mert csak nem akart jönni az enyhe, hűvös ősz. Nevettem magamban, mert láttam, hogy nem  vagyok ezzel egyedül, és mindenki más is a karján cipeli a reggeli ruháit délután. Ráadásul a réteges öltözködés a divat, úgyhogy úgy tűnt, mindenki várja az őszt. Én már kicsit untam a meleget az elmúlt két évben, sőt, azt is elhitettem magammal, hogy én a “hideget szeretem”, és még alá is támasztottam egy ideológiával, hogy ez azért van, mert én téli gyerek vagyok.

Na, most megkaptam!

(tovább…)

A beugrás mindig  izgalmas,  mert hirtelen kell beállni valami készbe.

 Ennek előnyei is vannak persze, sok fáradságtól megszabadulva lehet learatni az előadás gyümölcsét, és lehet átélni az örömöt, amit egy jó poén, vagy helyzet, vagy a partner kiforrott játéka vált ki mindkét félből, nézőből és a színészból egyaránt.

De a szülés fájdalamait megkerülve valami nagyon fontos dolog hiányzik később a gyerek és a “szülő” közötti kapcsolatból. Én, sokszor még évek múltán is érzem, hogy valami nem az igazi, és -hogy elszakadjak a metaforától-, lötyög a ruha, amit nem rám varrtak.  De visszatérni a semmiből így sokkal igazibb és átélhetőbb volt -és a színészek ezt szeretik-,  beugrani a mélyvízbe, háromszor egymás után! (tovább…)

Vallomással kell kezdenem, igen, régen nem írtam, pedig annyi, de annyi mindent  akartam…ígérem, bepótlom.  Ma viszont muszáj megtörnöm a hallgatásomat és lustaságomat, mert ha ma sem, akkor végképp nehéz lesz.

Ma játszom színpadon először oly’ hosszú évek óta! (tovább…)

Ha sorra vesszük a a trópusi életünk előnyeit,valahol elöl van a sorban az egész évben elérhető gyümölcsválaszték. A helyi gyümölcsök listája nem olyan hosszú, de nagy élmény volt ezeket a gyümölcsöket élőben is látni, illetve nagykéssel sétára indulni, hátha találunk például egy fürt banánt. (tovább…)

“A fiji házak építésénél egyáltalán nem használtak  szöget az európai kultúra megjelenéséig. A váz minden egyes darabját erős indákkal fűzték össze, amiket egy bizonyos füstöléses eljárással feszítettek végleg szorosra.   A megemelt talapzat nagy társadalmi rangot jelzett, rendszerint a  törzsfőnök kiváltsága volt.”

(tovább…)