vígblog

DEZSŐ

2010. október 21-én, 16 óra 30 perckor, a XIII. kerület Budai Nagy Antal utcai 5-ös számú ház falán emléktáblát helyez el a Vígszínház társulata és Budapest XIII. kerületi Önkormányzata, Kapás Dezső rendező, színészpedagógus, író és felesége Káplár Éva festőművész emlékére.

Kapás Dezső tanárom volt a színművészeti főiskolán 1971 és 1975 között, Horvai István tanár úr társaként. Akkor már ő - hét évada - sikeres rendezője volt a Vígszínháznak, a Várkonyi-Horvai-Kapás-Marton rendezői négyesfogat tagjaként.  Első budapesti színházi élményem is éppen az ő rendezése volt. 1969 júniusában termelési gyakorlaton voltam a fővárosban, az Illatos úti építőgépgyárban. Angyalföldön, egy munkásszállón laktam, a Béke út és Frangepán utca sarkán. Egy céltalan vasárnap délelőtti séta a Vígszínház elé vezetett, és ott izgatottan olvashattam a plakáton, hogy aznap délután Krúdy Gyula A vörös postakocsi című előadása látható, Kapás Dezső rendezésében. Én még akkor nem lőttem a színházhoz semmit, de a nézőtéren ülve elvarázsolódtam. Darvas Iván, Halász Judit, Tahi Tóth László, Bulla Elma, Tábori Nóra, Pethes Sándor és Bilicsi Tivadar játéka lenyűgözött. A darab 1968-as színre kerülése revelációnak számított. Radnóti Zsuzsától, a mű dramaturgjától tudom, hogy a meglepetés erejével hatott Krúdy drámai atmoszférája, a ráción túli belső világok színháza, amelynek megragadásáért és ábrázolásáért Csehov óta folyik a harc a modern drámairodalomban. (tovább…)

FELSŐZSOLCA

Beütöttem a Google keresőbe a címadó szót, és 179 ezer találatot dobott ki. Nem véletlenül. Felsőzsolca, kora nyári, árvízi tragédiája, segítségre sarkallt Magyarországon nagyon sok együttérző embert és közösséget. Az északról levágtató, játékos Bódva patak, és társa, a sok kanyarú, karcsú Sajó, a májusi esőktől megduzzadva, kiléptek medreikből, és áradó vizeikkel lerombolták Felsőzsolca jelentős részét. Életek, családok munkája — közösségi épületek, utak, családi házak és berendezéseik, kutak, a mindennapi élelem, házi állatok, termőre forduló növények és gyümölcsfák — váltak romhalmazzá, vesztek oda, és pusztultak el. A kíméletlen időjárási viszonyoknak, és sajnos a rövidlátó, haszonelvű, nem éppen ember- és természet központú gondolkodásnak köszönhetően.

Ha segítségről van szó, emberi szolidaritásról, senki sem mérlegel, hanem lehetőségei és helyzete szerint támogatja az arra rászorulókat. (tovább…)

“FÉRFIMŰVÉSZ”

Alig egy hete, a Nyílt Napon avattuk fel a Vígszínház melletti, megújult, megszépült Ditrói Mór utcát. Az egykori macskaköves, kis menekülő utcácskából, sétáló utca lett, tágas találkahely — barátságos burkolattal,  padokkal, csobogókkal, bokrokkal és fákkal. A Vígszínház alapító művészeti igazgatójának, Ditrói Mórnak a neve, a róla elnevezett, újjászületett utca által,  ismét ragyogni kezdett — megérdemelten. Hiszen, a 115. évadát kezdő színházunk, első aranykorát, 1896-tól, 1916-ig, Ditrói Mór rendezői munkássága, művészeti vezetése teremtette meg. Remélem, ma már úgy adnak randit egymásnak a budapestiek, hogy: “Találkozunk a Vígnél, a Ditróiban!” (tovább…)

CIRPEL A TÜCSÖK

Mindig szeretem a nyár végi, ősz eleji estéket. Fújhat a szél, záporozhat az eső, tombolhat a teli Hold, remeghetnek  milliárd fényévre tőlünk a csillagok, sündisznó araszolhat az alvó bokrok alatt, füvek szíve remeghet zöld álomban –  a tücskök mindig zengenek!  Most is, kitárt ablakom előtt ücsörögve, pöntyögve a számítógép klaviatúráján, ahogy meghallom zenéjüket, lelkem megtelik örömmel és otthon érzem magam a világban. Ennek az is oka lehet, hogy csodajó hangulatú, felfedezésekkel teli próbákkal indult el az évad ezen a héten, a Háziszínpadon. Marton László, rendezőnk vezetésével, folytatjuk a májusban elkezdett munkát. Csehov, Ványa bácsi című remekműve, új energiákat csalt elő minden szereplőből. Remélem így marad október 1-ig, a bemutatónkig. A nagy írónál, a történet hősei, mindannyian mikroszkóp alatt léteznek, a sors által rájuk rótt, életbeli szerepükben, de épp az a drámája e szereplőknek, hogy azokból hihetetlen energiával kitörni, kiszakadni akarnak, elérni a vágyott — csak a lélek titkos rekeszeiben, az álmokban élő –,  talán boldoggá tevő szerepekbe. Így lesz a színpadon tragédia és komédia, könny és kacagás, gyötrető boldogság és komikus megsemmisülés. Gálffi László és Hámori Gabriella, Benedek Miklós és Bata Éva, Fesztbaum Béla és Kútvölgyi Erzsébet, Dengyel Iván és Margitai Ági valamint jómagam, nagy alkotói kíváncsisággal folytatjuk a próbákat, annak a reményében, hogy –  Önökkel együtt, Kedves Közönségünk –  a Ványa bácsi előadásai által, emberileg gazdagabbak leszünk.

Boldog, új évadot, mindenkinek!

Szeretettel: Hegedűs D. Géza