Jente lettem.
Az álmoskönyv szerint semmi jót nem jelent, ha a premier után két nappal két Várnai vezetéknevű ember áll az öltöződ előtt, szemmel láthatóan rád várva.
Udvarias ember lévén betessékelem őket, és felteszem a kérdést Péternek (az egyik Várnainak). Leüljek? (Aki szokta olvasni soraimat itt, ezen a helyen, az tudja, hogy miért éppen ez a megfelelő szó, ami ajkaimra tolul, aki nem, az járjon utána, érdemes.)
Az lesz a legjobb, hangzik a válasz, de akkor már a szék a fenekem alatt van, valahogy érzem, jobb lesz, ha nem állva ér a hír. Nem tévedek.
Szóval Jente és kedden. Vasárnap este van. Inkább már éjszaka, de mire vége az előadásnak (Lenni, vagy nem lenni), mindenképpen az lesz.
(tovább…)