Ma este premier lesz a Pesti Színházban.

Mindent anyámról.
Láttam, hogy Tünde írt egy naplót a próbafolyamatról, amiben sok mindenről
szó esett.
Van, ami a bemutató napján belőlem is kikívánkozik.
Szerettem a filmet, amikor jó pár évvel ezelőtt megnéztem.
Igazi szép emberfilm, őszinte, érzékeny vallomás arról, hogy mindannyian ugyanazokkal az érzelmekkel, fájdalmakkal, örömökkel találkozunk, bőrszíntől, felekezeti, vagy nemi hovatartozástól függetlenül. Hogy ezeket hogyan éljük meg, hogyan éljük túl, az csak rajtunk, az emberségünkön múlik.
Ezt a színpadi adaptációt a Pestiben egy filmrendező próbálta végig velünk. Kamondi Zoltán.
Zenés darab próbaidőszakában a színpadi munka mellett nagy hangsúly kerül a dalok megtanulására. Korrepetíciónak hívják. Eleinte, mint ahogy régebben írtam, nekem nem volt saját dalom. Viszont mindenkinek meg kellett tanulni az összes kórusrészt. Többnyire három szólamban, és néha úgy éreztem, a többiek komolyan elnyomnak minket szopránokat, mert mindig mi voltunk kisebbségben.