ÁLLOMÁSOK
“Láttam lentről-föntről a várost,
ő látott föntről-lentről engem,
……………………………………………..
Istenem, hagyj még itten jönnöm-mennem.” /Saly Noémi/
Karácsonykor elcsöndesedik a zsivajgó világ, s a szétszóródottak közül, akik tehetik, igyekeznek haza családjaikhoz, az övéikhez - van aki kocsival, vagy autóbusszal, mások meg vonattal. Eszembe jut gyermekkorom, ifjúságom sok Karácsonya: a debreceni középiskolás évekből, majd a budapesti főiskolás és pályakezdő időszakból, mikor még kamasz fiúként, majd legényemberként én is törekedtem haza, hogy szüleimmel, testvéreimmel együtt örülhessek az ünnep békéjének.
Vonatra szálltunk a sorstársakkal, s a közbeeső állomásokon meg-megállva, a széles nyomtávon zakatoló nagyvonattal begördültünk Nyíregyházára. A nagy-állomás épületéből kirobogva, felkapaszkodtunk a kis-állomáson csatlakozásra váró, keskeny nyomtávon közlekedő kisvonatunkra. Az állomásfőnök magasba emelte, az indulást jelző zöld, kerek tábláját, belefújt a sípjába, a diesel mozdony dudált egy nagyot, és meglódultunk hazafelé.
Előadás születik 5.