kezdő oldal | vissza | kapcsolat
Reggeli teát készítve egy pillanatra tétováztam, milyen filtert tegyek a vízbe. Aztán úgy döntöttem, hogy kivételesen a zöld teát választom.
Gyuri mérgesen nézett rám, amikor kivittem a kancsót, ő ugyanis a fekete teát szereti, sok citrom, sok cukor, ahogy a napköziben, és én ezt nagyon jól tudom. -Ezt most miért? –kérdezte. -Mert az egészségesebb! -mondtam én. –No ! -dőlt hátra harcra készen, -akkor beszélgessünk erről! Már miért volna egészségesebb?
Előadás születik 3.
De nem ott volt. Mármint a Tanácsteremben.
Hogy miért nem ott?
Akkor hol volt?
Mi egyáltalán az az olvasópróba?
Nézzük csak, szépen sorra, de talán nem ebben a sorrendben. Remélem nem baj.
A Tanácsterem a Vígszínháznak abban a részében van, ahol általában a nézők szoktak megfordulni. Az első emeleten, a jobb oldali páholysor mellett. Egy viszonylag kicsi, leginkább egy kis tárgyalóra emlékeztető szoba. Általában ott szoktunk először találkozni a játszandó darabbal. Körülüljük a nagy asztalt, mint egy üzleti megbeszélésen, ki-ki hozza magával a teáját, kávéját, ásványvizét, kóláját. És olvasunk.
Múlt vasárnap a múzeum játszóterére vittük ki a gyerekeket, mert afölött van egy hatalmas fa, és árnyékban lehet játszani. Egyébként Suva mindössze három játszóterének egyike, de így is üres volt, mert vasárnap délelőtt minden “rendes család” templomban van.
Egyszer csak jön felénk két férfi - gyerek nélkül -, az egyik napszemüvegben, a másik egy csőre töltött fényképezőgéppel. Nem akartak ránk ijeszteni, bátorítóan elmosolyodtak. Ők “csak úgy” szeretik a gyerekeket fényképezni, megengedjük-e, és akkor már néhány kérdést is feltennének, mert amúgy a Fiji Timestól vannak. Semmi akadálya, mondtuk, és megállapítottuk, hogy a gyerekeink máris túlszárnyaltak minket hírnévben.
Igen, vallomást szeretnék tenni! Nagyon nem szeretek korán kelni. Eljutottam erre a pontra. Most már szeretek sokáig aludni.
Előadás születik. 2.
Aztán teltek-múltak a napok, sőt hetek.
A próbatáblán (Aki nem tudja, hogy mi az, hol kell keresni, és mi célt szolgál, megtudhatja, ha a következő nyílt napon eljön a Víg-be. Ígérem, megmutatom. Én magam sok csoportot vezettem már körbe az épületben az elmúlt évek során, és ez a jövőben is így lesz.) megjelent egy körlevél, amiben az állt, hogy énekelni is tudó táncosokat keres a színház, az új, készülő produkcióhoz a tánckarba.
Na, gondoltam, akkor itt beindult a bolt, ebből új bemutató lesz.
Vajon benne leszek-e?
Előadás születik. 1.
A színház rejtély, csupa misztikum, csupa varázslat.
Valóban.
Egy előadás megszületése pedig a legnagyobb csoda.
Aki még soha nem járt a színfalak mögött, el sem tudja elképzelni, hogyan készül el egy előadás.
Hogyan lesznek a nyomtatott betűkből élettel teli szavak?
A leírt mondatokból valóságos helyzetek?
Hogyan lesz egy figurából érző, gondolkodó, síró, nevető, énekelő, táncoló, gonoszkodó, szerelmes, intrikus, féltékeny, kicsinyes, vagy nagystílű, szegény vagy gazdag, boldog vagy elkeseredett, ruhában járó, lélegző, valóságos ember?
És az oly sokszor hallott kérdés:- Hogyan lehet megtanulni azt a sok szöveget?
Igyekszem elmesélni ezt a csodát az első perctől a bemutatóig.
A tárak
Hatodik fejezet: Díszítők és zsinór
Ebben a színházi munkakörben én még női dolgozóval nem találkoztam. Ennek nem férfi soviniszta oka van, hanem valószínűleg az, hogy ilyen megterhelő, kőkemény melót nem kényszerítenének soha nőkre. Hogy miért is? Nézzük!
A tárak
Ötödik fejezet: Hangország
Egy újabb birodalom, ráadásul ez is hullámok birodalma. (Középiskolai tananyag, hanghullámok, a fény mint hullámjelenség, ugye emlékszik mindenki?!) Mielőtt alaposabban eltérnék a tárgytól (huh), felteszem a kérdést. Mit csinálnak hangország lakói?
Hangot.
A hangosok pultja
Jelenleg a vígblog, 2009. május havi blogarchívumban vagyunk.