
2009. április havi archívum
Még egy kis locsolkodás
2009. április 13. hétfőHÚSVÉTI PUCCS
2009. április 13. hétfőEz a húsvét kicsit pikánsabb lett a vártnál.
Locsolkodás helyett, ami itt nem divat, hideg zuhanyként érte a közvéleményt: a politikai helyzet.
Vígszínházi képriport 9. rész
2009. április 13. hétfőA tárak
Második fejezet: Jelmeztár és öltöztetők
Jelmezek tisztítása
A mosoda
A blog írásának köszönhetek már sok új élményt, új ismerősöket, és rengeteg új információt, amelyre sehogy máshogy nem tehettem volna szert. Itt van például a mosoda. Fogalmam sem volt arról, hogy a színháznak van saját mosodája is, azt hittem, hogy egy patyolatnál, vagy ilyesmi helyen tisztítják a jelmezeket.
Vígszínház képriport 8. rész
2009. április 13. hétfő(Vigyázat! Maratoni hosszúságúra sikerült!!!)
A tárak
Második fejezet: Jelmeztár és öltöztetők
Jelmezek tárolása
A jelmeztár
A jelmezek tárolása kényes dolog. Először is azért, mert a színház tárolásra alkalmas helyiségei elég szűkösek. Tárolni kell a játszó jelmezeket, a lejátszott jelmezeket, és ha egy színház 100 évnél is idősebb, akkor a lejátszott jelmezek mennyisége már problémát okozhat. Természetesen ilyenkor a szelektálás során elfogadható (azaz tárolható) mennyiségre apad mindig a jelmeztömeg. Néha egyfajta természetes szelekcióval is számolni kell, mint például kisebb rovarok támadása, penészesedés, esetleg leég egy raktár stb. A raktár persze védekezik mindig az ilyesmivel szemben.
Rögbi hetes!
2009. április 6. hétfőVan úgy, hogy sétálunk az utcán, és egyszer csak kihalnak a terek, felszabadulnak a leghűsebb árnyékok, és aztán buzdító vagy diadalittas üvöltés hallatszik a város minden pontjáról. Ilyenkor rögbi meccs van a tévében. Itt élőben is szenvedélyesen űzi mindenki, fiúk, lányok, iskolákban kötelező, de hobbiként is a legnépszerűbb közösségi és testedzési program.
A túlsó part
2009. április 1. szerdaHozzám tartozásod olyan bizonytalan, mint nyáron a pillangók érkezése. Mindig más alakban, egyre kirívóbb szinekkel tűnsz fel a természet báltermeiben.
Hajnalok szárítják rólad a vízcseppeket , amíg én sárkányok torkában fuldokolok.
Szavaim lángtengerét ők öklendik a tűzkarikákra, jómagam csak az idomár ostorának pattogását hallom.
Aztán lépkedek tétován utánad, bár derekamban fogy már az erő és gyöngyözni kezd hátamon a só.
Használhatatlan játékszer vagyok, csak gorombaság lakozik már bennem. Csak tüskék meredeznek szúrósan feléd.
De hozzám tartozásod legyőzi magányomat.
Hiába ülök egyedül közös asztalunknál, tányérom kicsorbult pereméről tisztán látom a túlsó partot.