OKLAHOMANAPLÓ - Mattie Fae Aiken
A Weston familiát bemutattam. Beverlyt, az apát, Violetet, az anyát, és a három nővért, Barbarát, Karent és Ivyt. Van még egy közvetlen, vér szerinti rokon, a szorosan vett családban, ő, a mama húga, a három lány nagynénje: “Metti Fé”.
Ez a nyers, szabad szájú, nagy humorú nő, a szó igaz értelmében, testvériesen osztozott Violettel mindenben, amit a sors rájuk mért - a gyermekkori nyomorban, brutalitásban, szenvedésben. És persze nagy lányként is közösen hajtották a pasikat, gyakran kisegítve egymást, ha olykor időzavarba kerültek. Egyszerre mentek férjhez is, bár “Metti Fé” nem tekintett olyan magasra mint Violet - aki egy költőt választott élete párjának -, ő megelégedett egy kárpitos társaságával. Még a tulsai klinikán is együtt szültek. Violet első kislányának adott életet, “Metti Fé” egy kisfiúnak, de ezzel ő befejezte az önreprodukálást.
“Ájvi” Weston, a legkisebb gyermek, aki cáfolata a meséknek, legendáknak. Ő maradt otthon, a szülők melett, a családi házban, a megszokott szobában, párnája melett az évtizedek alatt elkopott alvó-macival. Nem ment világgá, szerencsét próbálni, két nővére után. Maradt Tulsában, a vidéki kisvárosban, a munkanélküli diplomásokat gyártó egyetemen. Segít a gyártásban, ott tanít. Bezárva a provinciális létbe. Partnerre lelni, pasit találni, esetleg a hulladék-gazdálkodási tanszéken lehet. Nem éppen tág, lelki és szellemi perspektíva. És mégis - marad.
