OKLAHOMANAPLÓ - A fiúk
Bill Fordham, Charlie Aiken, Kicsi Charles Aiken és Deon Gilbeau. Férfiak, kortársaink. Szenvedélyek, rögeszmék rabjai. Önmaguk elől bújkálók. Szerelembe menekülők. Megváltatlanok. “Szépek és bolondok”.
Gyabronka József, Reviczky Gábor, Fesztbaum Béla és Epres Attila. Ők játsszák a fenti urakat. Kollégáim, akikkel együtt vagyok nap mint nap, a Vígszínház színpadán. Szeretem őket, ahogy szerepükkel küzdenek, próbálják megfejteni, életre kelteni az általuk megformálandó alakokat. Külön-külön, egy-egy mestermunka. A Gyabi által robbanékonnyá váló, izzó intellektusú, egyetemi tanár, a Revi emberismeretével, élettapasztalatával felruházott, kopott kárpitos mester, a Fesztbaum Bélus okosságával, törékenységével megrajzolt, gyermekien tiszta, vén baba, és Epi mint szikrázóan szellemes, sok halált látott, nagy magányú seriff. Színészet, magas fokon! Mennyi elherdált lehetőség, félresiklott sors, és nincs vége mégse, élni akarnak utolsó leheletükig. Szeretni szeretnének, és szeretve lenni, vagy csak kiérdemelni egy gyöngéd gesztust, amit soha, senkitől sem kaptak meg, talán csak álmaikban.

Tegnap este volt az első nyilvános főpróba. Az Augusztus Oklahomában című produkció megszületett. A nézők tomboltak, és boldogok voltak, hogy együtt lehettek velünk. Számunkra is örömteli volt az első találkozás a közönséggel. Most Önökön a sor! Jöjjenek a Vígszínházba, nézzék meg az előadást, s örüljenek velünk. Én elköszönök kedves olvasóm. Majd jelentkezem újra, új élményekkel gazdagon. A MENETREND lapjain újabb állomások hívogatnak. És már érzem a tavaszt!
Shakespeare szavaival búcsúzom Oklahomából:
“Színészeim tündérek voltak,
s köddé foszlottak újra,
könnyű köddé.”
Ez volt az OKLAHOMANAPLÓ.