DEPARTURES - INDULÁSI OLDAL
Hegedűs D. Géza
Gyerekkoromban, apám minden évben megvette az új Menetrendet. Puha fedelű, vastag könyv volt. A nagy, üveges ajtajú könyvszekrény legfelső polcán tartotta, az álló könyvsor tetejére fektetve. Apám - kocsija nem lévén - gyakran utazott vonattal. Ha olykor, a könyvszekrény ajtajában hagyta a kulcsot, én sámlira állva, leemeltem a magas polcon tartott Menetrendet, és nem tudtam betelni vele. Képzeletemben keresztül-kasul utaztam Magyarországot, a nekem távoli világot. Izgatta fantáziámat a négy égtáj felé sorjázó, sok-sok állomás. Láttam a fekete nyomvonalak össze-vissza térképén, hogy nincs benne geometrikus rend, hanem olyan, mintha egy folyamatosan burjánzó természeti jelenség lenne, amelynek egyetlen célja, hogy mindenkihez elérjen, minden állomásra és megállóhelyre, ahol csak ember él.
Ilyen képzeletbeli, szellemi utazásnak, kísérletnek remélem most, az Enci által inspirált naplójegyzetek sorát. Minden nap, új és új állomás vár majd ránk, új és új útitársakkal. Tapasztalatból gondolom, hogy lesz, amikor lekéssük a csatlakozást, s a váróteremben éjszakázunk, vagy kint fagyoskodunk, a jeges szélben, zsebre dugott kézzel, fogunk közt ócska szivarral. Ismeretlen világok várnak ránk, amelyeket betűk teremtenek majd. Ez nem vicc. A VI. század táján keletkezett Széfer Jeciráh szerint minden betűnek meg van a hatalma. Külön-külön a levegő, a víz, a tűz, a tudás, a béke, a kegyelem, az álom, és a harag fölött. Arról is tudósít eme könyv, hogy például az élet fölött rendelkező kaf betű miként szolgált arra, hogy legyen a világon nap, az évben szerda és a testen pedig bal fül. Jó tudni ezt!
No meg azt, hogy a Menetrend a felső polcon, az álló könyvsor tetejére fektetve.
Beszállás!
Indulunk!
